bmd nyitó kép





Bittner Meenakshi Dóra Bharatanatyam táncművész Magyarországról indulva a dél-indiai Chennai-ban tanult,
és tartotta meg vizsgaelőadását.
India többszörösen kitüntetett érdemes művészének, Jayanthi Subramaniam-nak, a chennai-i Kala Darsana Táncművészeti Intézet igazgatójának tanítványa. A Nemzetközi Tánc Tanács tagja (International Dance Council - CID / UNESCO)


Indiai klasszikus tánc tanulmányait 1997-ben kezdte,
majd 2005-ben élőzenei kísérettel tartotta meg első önálló estjét Dél-Indiában.
Szólóelőadásain és fesztiválszereplésein túl, mesterével eddig két közös turnén vett részt. Az elsőn 2006-ban, majd a következő évben a Magyarországon legalább tíz éve nem látott, tradicionális karnatikus élőzenei kísérettel, az India Fesztivál 2007 keretében bemutatott Bharatanatyam előadás táncosaként. 2008-ban Yantra címmel elkészült az első magyarországi tematikus Bharatanatyam táncfilm Bittner Meenakshi Dóra szereplésével, mely nagy sikerrel szerepelt a világ táncfilm fesztiváljain, Budapesttől New York-ig. 2010-ben felléphetett a világ legnagyobb spirituális fesztiválján, az indiai Kumbh Mela-n. 2015-ben újabb film szereplője és alkotótársa, mely Holdon át címmel a Bharatanatyam művészetét társítja az európai kísérleti film eszközeivel. Chennai-ban 2016-ban (CIIFF 2016) 4 díjat nyert a film.






- interjú részlet - szinhaz.hu, 2016. április 21.


Film és indiai klasszikus tánc a MOHA esteken

Interjú Bittner Meenakshi Dórával


Szerző: Jójárt Barbara



Mikor itthon vagy, mit gondolsz, mi a szereped abban, hogy egy ilyen távoli, több ezer éves kultúrát képviselsz? Hogyan tudod átadni az embereknek? Mennyire nyitottak erre?



BMD.: Amit elsősorban át szeretnék adni, az természetesen a műfaj. Ezzel együtt egy másfajta habitust is képviselek, ami talán a legnagyobb kihívást jelenti, valamint ez az, amitől én részben hazataláltam ott. Ösztönösen ezt a fajta hozzáállást, mélyebb alázatot kerestem, amivel az indiai emberek állnak az élethez, és a művészethez - spontán. Persze részben tanult is, átadott is lehet, de ösztönösen is van egyfajta lágyság és finomság abban, ahogyan a dolgokhoz viszonyulnak. (…) Ez az embernek egy olyan finom rezgése, amitől jól érzi magát vagy sem, ha belép egy térbe… Tulajdonképpen apróság, mégis nagyon meghatározó, hogy hazatalál-e? Ezt az ott tapasztalt hozzáállást is szeretném átadni, nem csak egy kulturális örökséget. Igaz, ha ez utóbbi látszik csupán kívülről, az is nagy boldogságot jelent, mivel egy kulturális értéket képviselek. De a saját belső utam, amit magaménak érzek, amiről azt gondolom, hogy a műfaj kulcsa, az ez a másfajta rezgés. Nagyon érdekes az is, hogy milyen formák jöttek létre az indiai klasszikus táncban, hogy hogyan használják a testüket, a ritmust és a koreográfiát, de véleményem szerint a lényeg, amit igazán művészetnek nevezhetünk, az ebben a finom rezgésben rejlik.



Beszéljünk most kicsit a Holdon átról! A Hold, mint téma hogyan talált meg Téged? Az indiai kultúrában van-e különösebb, konkrét jelentése a Holdnak?



BMD.: A Hold szintén érzelmi alapon talált meg. Egyrészt rengeteg aspektusban befolyásolja az embereket a Hold, és Indiában erre még figyelnek. Európában is fontos, de Indiában szemmel láthatóan kiemelt a Hold szerepe, az egész kultúra jobban ismeri jelentőségét. Jó példa, hogy a mai napig meghatározó Indiában, hogy egy előadást, tánc vagy zenei előadást mikorra helyeznek. Természetesen praktikus szempontok is közrejátszanak, de figyelik, hogy a Holdnak melyik fázisába esik, legalább azt, hogy melyik a szerencsésebb időszak. Így lehet, hogy fogyó Hold végén szinte egyáltalán nincsenek előadások, míg, amikor erős a Hold hatása akkor nagyon sok előadást szerveznek.




- interjú részlet - kisdunaujsag.hu, 2016. március 12.


VERŐCE | INDIA |HOLD |TÁNC

Szerző: Kovács Gabriella



Először is engedd meg, hogy gratuláljak a díjesőhöz. Meglepetésként érte a stábot, vagy számítottatok ehhez hasonló sikerre a Chennai-i Filmfesztiválon?



BMD.: Egyáltalán nem, pár nappal előtte kaptuk a hírt, hogy beválogatták erre a fesztiválra a filmet – már ez önmagában is nagy öröm volt. Ahhoz, hogy érthetőbb legyen, miért fontos dolog már maga a beválogatás is, tudni kell, hogy Chennai, – a dél-indiai klasszikus zene és tánc fellegvára, nagy befogadó és értő közegre kell gondolni, ami a kultúrát illeti. A szkepszis, ami itthon nálunk fogadhat egy ilyen témájú filmet ott is létezik, csak másik oldalról, vagyis hogy egy idegen forgat indiai tematikájú filmet a saját európai filmes nyelvén… és mivel nem voltunk ott, csak a díjak bizonyítják, hogy ez befogadásra talált. A külföldiek felé való nyitás a dél-indiai klasszikus tánctanítást illetően a 20. században kezdődött, míg maga a műfaj több ezer éves gyökerekkel rendelkezik. Úgy érzem, a film témája miatt a megmérettetés erőteljesebb.



Milyen szerepe van a víznek, a pataknak, folyónak a filmben? Vagy csak a hátteret adják a cselekményhez, miként a táj maga? És milyen érzés vízparton táncolni – ad-e valamit a víz közelsége?



BMD.: Ez egy régi film terv, évekkel ezelőtt megfogalmazódott már, régóta van bennem, bennünk… de nem volt lehetőség a megvalósításra. A Yantra (magyar kísérleti táncfilm, 17 perc, 2008, r.: Tóth Tamás) elkészülte után hamar megszületett a váza ennek a filmnek. A természetnek, víznek mindenképpen fontos szerep jutott, már csak a Hold miatt is, ami a kiinduló pont volt. A tánccal, táncossal összekapcsolódik a növényi világ, amely pedig kölcsönhatásban áll a vízzel, Holddal – energia áramlik közöttük, közösséget alkotnak (…)



Táncművészként át tudod-e venni a helyszín ritmusát, le tudod-e táncban képezni a táj fizikai mivoltát valamiképpen?



BMD.: Nagy hatással van rám mindenképp. A Bharatanatyam művészeti ág sajátossága az archaikus színészi játék. Ez egy nyelv, egy ösztönnyelv, mely univerzális emóciókra épít, nevetés, sírás, stb., így sok mindenre alkalmas, természetesen a mozdulatok is. Az arc mimikai játéka és a tánc egybeforrottsága, ennek a műfajnak a specialitása. A filmben, a sok rövidre vágott közeli arc több snitten át, látható lélekrezdülések – rendezői koncepcióban ez egy filmes alkalmazás. Az európai történetmesélés és a dél-indiai hagyományokra épülő arcmimika együttese – kísérlet a film részéről.



Téged mitől óv a filmben szereplő odvas fa?



BMD.: Olyan hely, ami a világokat összeköti… belelépni, belebújni egy hagyományba, átváltozni. A fa kérgét, erezettsége, párhuzamba húzzuk az elefánt bőrének redőivel a filmben. Az ember – fa – állat egy – tulajdonképpen átlényegülés. Éjszaka a tudatalattihoz kapcsolódunk… Az itthoni tájban… és Indiában… a két sík párhuzamokat és különbözőségeket erősít fel… személyes vallomás is egyben…




- interjú részlet - Parallel 2011. No.21.


Szerző: Tóth Ágnes Veronika



BMD.: A mester maga a kulcs, aki segíthet neked kinyitni az ajtót, melyen beléphetsz. És nem biztos, hogy az számít, hogy mit mond neked a mestered, hanem az, hogy hogyan mondja, és hogy ki az, aki mondja. Banális, mégis így van. Hiába lettem volna Chennai-ban, a Bharatanatyam fellegvárában, a sok száz, fantasztikus indiai mester között, ha közülük egyetlen eggyel sem lett volna elmélyült kapcsolatom. Csak vesztegettem volna az időmet. Lehet, hogy egy technikát jobban megtanultam volna, de az nem az, ami a lényeget átörökítheti. A mester-tanítvány viszony csodája, hogy testből-testbe, génből-génbe örökítheti át a sok ezer éves tudást, és nem feltétlenül verbálisan, hanem sokkal emocionálisabb, csodálatosabb, metafizikusabb módon. Ez nyilván egyéb spirituális iskolákra is igaz, de a táncra biztosan. Számomra az életem egyik legnagyobb csodája, hogy ezt megélhettem, hogy találkozhattam a mesteremmel, Jayanthi Subramaniammal. Óriási hiányérzetem volt korábban, és a találkozásunk pillanatában azt éreztem, mintha hirtelen akkor ért volna le a lábam a földre. Akkor éreztem, hogy itt vagyok, és vagyok.



Értem, hiszen amit te csinálsz, azt kevesen értik-ismerik igazán mélységében, és gyakori, hogyha az ember valami szokatlan dologban tehetséges, a környezete éppen ezt, a legfontosabb dolgot nem érzékeli belőle. De ha megtalálod a mestered, hirtelen az a világ, ami eddig rejtett volt, kinyílik.



BMD.: Én ennél egy kicsit optimistább vagyok, mert egyrészt Európában is van olyan közönség, amelyik járatos a klasszikus indiai kultúrában, másrészt létezik egy sokkal szélesebb réteg, akik ugyan nem értik, de nyitottak és kíváncsiak rá. Az viszont igaz, hogy bár a Bharatanatyam egy kanonizált, több ezer éves hagyományra épülő tánc, Indiában is magas művészetnek számít, így kevesen értik teljes mértékben, ráadásul India olyan nagy, hogy klasszikus művészete területenként változó.




Uránia 1. (nagy kép)



- interjú részlet - kultura.hu, 2007. március 22.


Találkozás, felismerés, ragaszkodás

Szerző: Tóth Ágnes Veronika



A Bharatanatyam szanszkrit szóösszetétel mit jelent pontosan?


BMD.: Négy szóból, illetve szó első tagjából adódik össze, Bha - bhava (érzelmek), ra - raga (dallam), ta - tala (ritmus) és natyam, amely a táncot jelenti. Ezenkívül van még két másik magyarázata is a bharatanatyam szónak, (melyet külön írva is használnak), de ez a legelfogadottabb.


Megőrzi a Bharatanatyam tánc az ősi dél-indiai táncok szakrális jellegét?


BMD.: A spiritualitás nagyon fontos alkotóeleme ennek a műfajnak ma is. Ez teszi hasonlóvá minden színház ősi gyökeréhez, de az, hogy ebből mennyi érzékelhető a színpadon, abban már a táncos adottságai és gondolkodása is nagy szerepet kap.


A táncos az indiai klasszikus táncban egyfajta közvetítőnek, médiumnak számít, vagy inkább színésznek?


BMD.: Mint ahogy a színész is eredendően egyfajta közvetítőnek, médiumnak számít, annyiban annak. Vagyis mindkettőnek.


Mennyiben különbözik az abhinaya arcjáték attól, amit mi a hagyományos arcjátékon értünk? Vannak spontán elemek, vagy teljesen kötött jelrendszerről van szó?


BMD.: Van egy alap gesztus-ABC, de ez inkább csak kiindulópontnak, kapaszkodónak elégséges, a valódi arcjátékot belülről, spontán kell megszülni ebben a műfajban is. Mégis, tömörítettsége és kicsit felnagyított volta miatt jobban hasonlít az archaikus színházak jelrendszerére.


Mi a zene szerepe a Bharatanatyam táncban?


BMD.: A ritmus az alapja minden rezdülésnek a színpadon, nincs olyan mozdulat, amely teljesen függetlenítené magát a darab zenéjétől. Ez a táncostól az előadás ideje alatt száz százalékos figyelmet igényel. A dél-indiai klasszikus zene zenei rendszere nagyon összetett és teljesen különbözik a nyugati klasszikus zene rendszerétől. Ez eleve magában hordozza a Bharatanatyam egyediségét.


Bemutatnád a különleges színpadi viseletedet és sminkedet?


BMD.: A ma használatos tánckosztüm is indiai selyem száriból készül, egyedileg varrják adott méretre. Miközben egy iparművészeti remek, jól szolgálja a táncos mozgását. Az ékszerek a templomi táncosnői hagyomány ékszereinek mai példányai, mint ahogy a kéz- és lábujjak pirosra festése is innen ered. A smink hangsúlyozza a szem játékát és kiemelt szerepét az arcjátékban. A bokacsörgők részt vesznek a darab ritmikájában és hangsúlyozzák a lábmunkát. A teljes smink és öltözés három órába telik egy-egy előadás előtt.


Mit jelent az eredeti nevedhez illesztett Meenakshi név, és hogyan kaptad ezt az új nevet?


BMD.: Meenakshi Síva hitvesének egyik neve. Halszemű a fordítása. A Mesterem, Jayanthi Subramaniam tanított egy darabot nekem, amiről annyit mondott előre, hogy kevés tanítványának tanította meg, és nagyon szereti, de nekem lehet, hogy nehéz lesz igazán megérteni, mert szorosan kötődik a rituális hagyományaikhoz. Tényleg lassan értettem meg igazán, de tanulnom szinte alig kellett, ahogy megmutatta a Mesterem, mindjárt tudtam. Nem mondhatnám, hogy minden darabbal így vagyok. Ez a darab egy Meenakshi altató.


Kétkedve és kíváncsian várták a környezetemben, hogy miként birkózom meg a darabbal. Semmivel sem arattam nagyobb sikert Indiában eddig, mint ezzel. Számomra ez volt az áttörés, ettől fogadtak el igazán mint egy idegen kultúrából jött Bharatanatyam táncost. Indiában javasolták, hogy vegyem fel a Meenakshi nevet. 2006 nyarán a Magyarországon járó Szadhu Maharaj áldásával felvettem.


Hogyan döntötted el, hogy élethivatásodnak választod az indiai táncot?


BMD.: Nem éltem át döntést, csak találkozást, felismerést és ragaszkodást.


Meenakshi Dora Bittner facebook